Az elmúlt években sokat tanultunk arról, hogy milyen következményekkel járhat, ha rosszul ítéljük meg lehetőségeinket, és komoly árfolyamkockázattal járó devizahitelből finanszírozzuk jólétünket. Mára ott tartunk, hogy néhány hozzáértő kivételével szinte nincs ember, aki ne rettegne a hitelektől. Ilyen hozzáértők tanácsával menekült meg jó pár adós, hitelezői szorításából. Ők azok, akik segítenek felismerni, hogy hol lehet takarékoskodni, és milyen olcsóbb hitellel tudjuk kiváltani korábbi tartozásainkat.
Azt hinnénk mára legalább oda eljutott mindenki, hogy amennyire csak lehet kerüli a kockázatot, minimalizálja tartozásait és annak költségeit. Azt hinnénk... Ám ekkor ismét felbukkan valaki, aki megmutatja, hogy ezt lehet ennél még rosszabbul, felelőtlenebbül csinálni. Ország-világ előtt hirdeti, hogy megteheti, hogy ő hajlandó másoknál is sokkal többet fizetni ahelyett, hogy ésszel, mint mindenki aki rá van szorulva, a legolcsóbb hitelt választaná. Nem választja, hiszen akkor a tanácsokat is meg kéne hallgatnia, hogy melyek azok a szokások, amin ha változtatunk, akár jelentős összeget spórolhatnánk.
Nem. A Leghülyébb Devizahiteles nem spórol. Ő kiáll ország-világ elé és bejelenti, hogy hitelt akarok, mégpedig drágábban, mint a többi megszorult. Ekkor már az épeszű többség a fejét fogja, de a Leghülyébb Devizahiteles bebizonyítja, hogy méltó a nevére. Mit neki költség és kamatteher, hiszen e pár év alatt megtanultuk, hogy a devizahiteles legnagyobb ellensége az árfolyam. És bizony, a Leghülyébb Devizahiteles erre is tud hatni. Miután megünnepelte, hogy több mint 5% kamattal, másoknál drágábban vett fel hitelt, megtett érte mindent, hogy egy hónappal később az árfolyamváltozásnak köszönhetően máris 7%-kal nagyobb legyen a tartozás. Tudjuk, ha szerencséje van csak most váltja át a súlyos dollárokat forintra, de már azt is tudjuk, hogy megint csak csecsebecsékre költi, hogy mindenki aki kap belőle, bugyután azt hihesse, a legnagyobb rendben van itt minden.
És a Leghülyébb Devizahiteles tudja is, hogy nincs min aggódni, hisz ő nem tartozik senkinek. Neki nem kell a béréből adókra vagy inflációra áldozni. Neki nem kell a kamatterheket fizetni, az árfolyamot kigazdálkodni. Mint ahogy neki köszönhetően nem kell ezt az adós városoknak sem megtenni. Mert sajnos ezt nekünk kell megtenni. Nekünk kell fizetni a kamatokat, a terheket, mert valójában mi vagyunk a Leghülyébb Devizahiteles. Mert ki lehet annál hülyébb, aki nem vesz fel hitelt, mikor azt megteheti mindenféle következmény nélkül? Megtette ezt megannyi város, ahova talán egy hétvégére se fogunk eljutni, hogy megnézhessük mire költötték a pénzünket. És rendszeresen megteszi velünk ezt a kormány, mikor nekünk szükségtelen dolgokra költi a lehető legdrágább hitelt.
És most Leghülyébb Devizahitelesként azt érthetjük csak meg, hogy nemhogy hülyék voltunk mikor nem vettük fel a hitelt, de igazán hülyét most csinálnak belőlünk, mikor azt a hitelt fizethetjük vissza, amit nem mi költünk el.
