Te, aki hosszú évek óta ismersz. Tudsz rólam mindent. Régóta a barátom vagy. Tudod, hogy számíthatsz rám, ha kellek. Ma mégis majd minden nap elgyalázod az értékeket, amiben hiszek. Pedig tudhatod, hogy részben ezek az értékek tesznek azzá, aki vagyok. A baráttá, aki segít, ha baj van. Aki együtt ünnepli veled az örömöd. Te mégis naponta elgyalázol, mert beállsz azok mögé az emberek mögé, akik nem ismernek, de azt mondják, hazaáruló vagyok, mert a gondolataim, az érzéseim nem az ő érdekeiket szolgálják.
Tudom, naponta vádolnak téged is, hogy fasiszta meg náci vagy, hogy nem állsz ki a kisebbségekért. Pedig neked semmi bajod velük, te nem bántottál senkit. Sőt, igaziból a hatalmon lévők sem bántották a kisebbségeket, vagy a másképp gondolkodókat. Nem bántottak engem se. Csak megbélyegeztek. Hazaáruló lettem. Hazaáruló annak ellenére, hogy imádok itt élni, és megteszek érte mindent, hogy jobb legyen az életem. Ahol tudok, segítek. Hisz te is tudod, hogy bárki bármivel fordulhat hozzám. Ha kell, segítek a barátaimnak az építkezésen, ha kell, elhozom a gyerekeiket az oviból. Amit tudok, megteszek kis közösségünkért. De azt is tudhatod, hogy nem csapom be a hazámat, hogy hűséges vagyok hozzá. Nem lopok. Nem csalok. Még adót is rendesen fizetek, ami errefelé sajnos igen nagy szó. És mégis megbélyegzett lettem. Én lettem az első számú ellenség: a hazaáruló.
Megbélyegzettnek lenni rossz érzés. De ha csak rossz érzés lenne, még megbirkózna vele az ember. Ha ez az ára annak, hogy az elveihez, érzéseihez hű maradjon, megteszi. De ha hazaárulónak bélyegeznek, az ennél sokkal rosszabb. Nemcsak azért mert fáj, hogy nem értik meg, hogy te mindent megtennél az egyetlen hazádért, hanem azért is, mert ez megrettent. Félelem születik az emberben, mert azt tudja, hogy aki hazaáruló azt megsemmisítik. Úgy ahogy ezt tették a fasiszták és a kommunisták is megannyi hazaárulónak bélyegzett ártatlannal. És tudod,ha eljön az idő, hogy a hazaárulókat megsemmisítik, akkor már nem lesz aki segít. Tudod. Tudod, mert korábban sem állt ki senki az államhatalom ellen, hogy azt mondja, hogy annyira nem nagy azért ez a bűn, hogy meg kelljen érte halni. Nem állt ki senki, mert félt, hogy ő is megkapja a halálos bélyeget.
Persze lehet, hogy csak én nem értem. Lehet, hogy én tényleg hazaáruló vagyok, és neked belefér, hogy barátkozol egy hazaárulóval. Vagy lehet, hogy nem vagyok az. Nem vagyok az, csak igaztalanul megbélyegeztek, és te beálltál skandálni azok közé, hogy hazaáruló. Beálltál közéjük, és így már nincs, aki megmentsen engem, amikor kimondják az ítéletet a hazaárulókra
